Kifejezetten jó érzés, hogy nem volt halálközeli élményem augusztus 20-án. 

A délelőtti órákban indultunk el otthonról, hogy aztán Siófok előtt álljunk annyi ideig a dugóban, mint amennyi időt odáig vezetéssel töltöttünk. Leküzdöttük az akadályokat, találtunk parkolóhelyet és igazi NDK-s turisták módjára telepedtünk le a kék-fehér hűtőtáska mellé barnulni.

Ha nem Havas Henrik Kurvaélet c. könyvét olvasgattam volna, talán kevesebben néznek meg. A szabad strand fogalma egyébként itt nagyot nőtt a szememben, idén voltam életemben először a Balatonon...hát, nem erre számítottam. Tiszta és rendezett volt minden, egész mélyre lehetett látni a vízben, nem habzott, nem nyaldosták vízi hullák fürtjei a bokám, egyszóval egész kellemesen telt az idő. Egy valami viszont nagyon szúrta a szemem - és erről nem a strand gondozói tehetnek -, mégpedig az, hogy rettenetesen sok elhízott gyereket láttunk, alig lehettek többek öt-hat évesnél és máris rémesen kövérek voltak. Az ilyen szülőtől elvenném a gyerekét, nem lehet igaz, hogy nem képesek odafigyelni rá, hogy a csemetéjük hét éves korukra ne haladja meg a hetven kilót. Úgy látszik, ez az én vesszőparipám, mert komolyan fel tudok háborodni, ha ilyet látok.

Persze nem csak fürdeni és társadalmi kérdéseken töprengeni mentünk a tópartra, jó előre tervbe vettük, hogy meglátogatjuk a Diner M amerikai éttermet. A kínálat javarészt hamburgerekből és hotdogból áll, az ott töltött idő nagyjából elég volt a vásárlói igények felmérésére, az összetettebb fogások csöndben sírdogáltak a konyhán, amiért senki nem viszi őket. Na de arra a hamburgerre azért kitérek. Három ujjnyi vastagságú húspogácsa, darált, de nem pépesített, finoman fűszerezett húsból, friss zöldségek, finom szósz. Ja igen, az ár tartalmazza a köretet is (isteni sült krumpli).

Van honlapjuk is, ehun e, látogassátok serényen, és ki ne hagyjátok, ha Siófokon jártok.

Más:

pár napja megjöttek a kacsáim. Hármat* már el is készítettem, sőt, ha pironkodva is, de vandálkodtunk egyet a siófoki szelektív hulladékgyűjtő-szigeten, annyi legyen a becsületünkre írva, hogy oda ragasztottunk, ahonnan könnyű leszedni a nem kívánatos matricát. A tett színhelyén készült képet majd beküldöm a Free Range Duck Projectes srácnak, hogy kapjak ajándék kitűzőt. (:

Kicsit meglepődtem, mikor egy két bekezdésből álló cikk után záporoztak a pm-ek, hogy hajj, oda a becsület, már én is lopok-csalok-hazudok, mert biztos nem kaptam semmiféle attack packet, csak már rajtam volt a szófosás és nem tudtam miről írni. Anyátok, azt :).

*isten bocsássa meg, csak kettőt. a harmadikat Vik, bár a mai napig nem értem, hogy lehet büszke arra a tróger pank kacsára, amelyiknek még a bakancsa is lapos. :]

Mostantól ilyen címke is van. Ahogy a nagy postirtás korszaka után ismét szaporodnak a bejegyzések, úgy kerülnek elő a hülyébbnél hülyébb google találatok. Íme top10:

#1 porn

#2 ribanc

#3 szar

#4 ez meg az

#5 bignaturals

#6 a "mostban kell lenni

#7 "cruel to be kind" magyarul

#8 hotelberufsfachschülern

#9 kurva feleség

#10 MODELL TIMI

most már jegesmedve-blog is

A találatok alapján bárki arra a következtetésre juthat, hogy a blogom fő profilja a dugás, amit kiegészítettem egy fordítógéppel, házassági tanácsadással (lásd: kurva feleség), hozzápakoltam néhány modellképet TIMI-ről és itt-ott elcsépelt közhelyekkel traktálom a nagyérdeműt. Mindez persze annyira borzalmasan kiveteleztetett, hogy a "szar" szót beütve a google kapásból "Jó napom van"-ra kapcsol és ide irányít minden felhasználót.

Ha komolyabban belegondolok, ez nem is áll távol az valóságtól.

Az viszont aranyos, hogy a legtöbb látogatót mégiscsak a love(295), szeretkezés(44) és beauty (20) kifejezések hozták, szóval a kita.freeblog.hu most már hivatalosan is szerelemblog (:

Az utóbbi x napban én főzök kis családomra. Az első néhány napban még megmondták, hogy mit és hogyan, azt hiszem, egyedül a sertéspörkölt készült el terv szerint, a többi étel még véletlenül sem hasonlított az általuk kért kajákra.

Úgy tűnik, nem bánják különösebben, most már csak azt szabják meg, mennyit költhetek, egyébként teljesen szabad kezet kaptam. (Még szerencse, a halálnak van kedve zöldborsófőzeléket készíteni fasírttal. Inkább sk. pácolt sült karajt készítettem steakburgonyával, nagyobb sikert aratott, mint a menzakoszt. Na azóta készítek azt, amit én akarok.)

Ma csípős csirke lesz a menü, fűszervajas rizzsel. 
Jövő héten letesztelem rajtuk a spenótos-husis tésztát, amit még Judit és Orsi készített egyszer az albiban, remélem jól sikerül majd, olyat még nem főztem soha.

Délután találkoztam Edittel, aki valószínűleg nem lepi meg magát névnapja alkalmából új fülbevalóval, mivel a termálvíz, ami helyrehozta a derekát, alaposan begyullasztotta a fülét.

Betudható ez a karmikus erőknek vagy a valamit valamiért elvnek, vagy annak, hogy csak azok a végtelenül naiv vagy keveset látott emberek merészkednek be a ráckevei strand termálvizes medencéjébe, akik nincsenek tisztában vele, hogy 10 év alatt és 60 év fölött bizony senki sem veszi a fáradtságot, hogy elmenjen a mosdóba, ha esetleg vizelnie kell. Lehet, hogy már nem is a mélyről fakadó gyógyvíztől sárgás és meleg a víz, de ebbe már bele sem merek gondolni.

Napközben tengtünk-lengtünk, hintáztunk a helyi általános iskola udvarán található hintában és annyit ettünk, mint két kínai rakodóbrigád az igáslovakat is beleszámítva. Nesze neked fogyókúra, Edit anyukája kötötte az ebet a karóhoz, miszerint a tarhonyának és a gombapörköltnek a nap folyamán el kell fogynia. Ez magában még nem lett volna sok, de mi voltunk olyan türelmetlenek, hogy az ebéd elkészülte előtt teleettük magunkat müzlivel.

Eszembe jutott még, hogy én már sosem fogok leszokni a dohányzásról. Részben azért, mert eszem ágában sincs, köszönöm, szeretek pöfékelni, másfelől, ha már ilyen szar ember lettem, tartozom annyival a világnak, hogy harmincéves korom előtt elpatkolok tüdőrákban.

Ma szinte kivétel nélkül minden lehetséges emberrel sikerült összevesznem, ami részben annak köszönhető, hogy szar kedvem van, másfelől utálom, ha olyan dolgok miatt szívatnak, amiken egyelőre nem áll módomban változtatni. Azzal meg, ha valaki nem érti meg, hogy tőle azért esnek rosszul a csipkelődések és beszólogatások, mert szeretem, nem tudok mit csinálni.

Nem igazán tudok mit kezdeni a helyzettel, az utóbbi két évben a kutyám volt az egyetlen ellenkező nemű lény, akit érzelmileg igazán közel engedtem magamhoz. Önironikusabb pillanataimban úgy gondolom, mindenkinek jobb lett volna, ha ez így is marad.

Pláne Nekem, pláne Neked. 

Szeretem az ellenlábasaimat. Főleg azokat, akik anélkül ítéltek el, hogy egy szót is váltottak volna velem. Annyira örülnek neki, hogy ők száz százalékig biztosak benne, hogy egy hülye ribanc vagyok, hogy nem fecsérlik elvárások támasztására a drága idejüket. 

Jó tudni, hogy vannak még emberek, akiknek nem okozhatok csalódást.

Alapvető felfogásbeli különbségek. Aki ismer, az már tudja, hogy az optimizmus és én legalább három különböző dologként definiálható. Mondjuk ez a poharas példálózás ígyis-úgyis baromság. A pohár nem félig teli vagy félig üres, egyszerűen kétszer nagyobb a kelleténél.

*

Amíg minden pofon után fölkelsz és továbbmész, édesmindegy, mi adja a motivációt. Ráfoghatod a rossz karmára, meg lehetsz róla győződve, hogy holnap jobb lesz, mantrázhatsz, amíg ki nem akad a szemed, nem szólok bele. 

 *

Én azért állok fel, hogy minél nagyobbat tudjak visszaütni. Az újrakezdés és a továbblépés itt is meg van, kvázi teljesen járható útnak tűnik.

*

Ennyi asszem' bőven elég is.