Rég volt, tudom, de most komolyan nem érek rá ilyen baromságokra, épp szeretek.
Azzal is tisztában vagyok, hogy mindenkinek a fülén folyik ki a sok ingyen, vagy annál olcsóbban elvihető kismacska, de azért mégis. Mivel a mai nap folyamán újabb három cicát találtam az egyik kartondobozban, a 48-as szám alatt meghúzódó macskapopuláció ezennel elérte a tizenhármat.
Nem zavar ám, hogy lassan autonóm köztársaságot alapítanak a kisebb-nagyobb dögök a hátsó kertben, és az sem aggaszt komolyabban, hogy még az unokáim is fizetni fogják a cicákok kajáját, komolyan. Így belegondolval nem is értem, hogy miért hoztam fel ezt az egészet.
Könyörgöm, vigyétek már el őket.
Kép1;Kép2; asszem csak megműtenek már valamikor. Vicces dolog szar telefonnal fényképezni, olyan mintha csak némi ketchup lenne a képen, nem pedig további két és fél deci vér előfutára.
Végezetül pedig nyihí!
Szóval pénteken/szombaton iszunk. Várom a jelentkezőket, remélem ez a hétvége is lesz olyan jó, mint az előző.
A képek többsége még a telefonomon van, majd egyszer felkerülnek ide is. Eddig ügyesen elintéztem, hogy rólam ne készüljön egy sem, remélem ezután sem fog megadatni a lehetőség senkinek, hogy a sírba zsaroljon a régi kocsmázós képeimmel, ha esetleg híres leszek.
A mai nap mindenesetre tökéletes punnyadás, jelenleg pornót nézünk Tomival, aki tényleg elhiszi, hogy létezik olyan nő a világon, aki élvezi, ha...inkább le sem írom, ez még az én gyomromnak is sok, pedig rengeteg japán videót néztünk már meg együtt. (A polippornós ötletért külön köszönet Eszternek.)
Miért van az, hogy a pornóban mindig a mellek a legkiábrándítóbbak?
Miután arra a döntésre jutottunk Timivel, hogy rég nem ittunk (legalábbis házon kívül), lementünk a Rockrandiba. Mire leértünk, a$, Thoma, Scorba és Devo (meg talán még valaki, akire most nem emlékszem, de ebből kifolyólag gondolom nincs is túl nagy jelentőssége) már javában alapozott, be is szálltunk hát két Heinekennel és néztünk okosan magunk elé.
Innentől kezdve talán nem is történt semmi említésre méltó, leszámítva a Timi új kiskutyája felett történő örömködést. Kicsit letörtem, mikor Timi kifejtette, hogy az új jövevény meglehetősen csúnya, kb ugyanannyira nyomorék is, de olyan édes, hogy rögtön el is nevezte Kitának. Épp elhatároztam, hogy megsértődök és felakasztom magam vagy a kutyát (azóta sem sikerült eldöntenem, vajon melyik fájna jobban), mikor is betoppant Dee, kezében egy whiskys pohárral. Mindezek után kerek öt másodpercébe telt elérnie, hogy a jelenlévő 6 ember arcára kiüljön az egységes "WTF" nézés és ezt az állapotot további másfél órán keresztül stabilan tartotta is. Egyébként aznap volt a 24. születésnapja, de a tény és a "hívjatok már meg valamire" közötti összefüggést látszólag egyedül Scorba értette (meg talán mindenki más is, csak nálunk nem volt annyi pénz).
Később betoppant Riffa is egy valóságos hölgykoszorúval, ámde baszott odajönni hozzánk, cirka háromnegyed óra múlva hívta fel Timi az ötlettel, hogy esetleg odaülhetnének az asztalunkhoz beszélgetni. Nem tudom, hogy a társaságunk vagy a számára tartogatott négy doboz cigaretta volt-e vonzóbb, mindenesetre öt percen belül megjelent a két lánnyal, akik közül az egyik nem mutatkozott be, a másik nevét meg elfelejtettem. (szerk. megj.: megvan, Rebeka.)
Cigaretta, sör, póker. Remélem értékelni fogják a hölgyolvasók, különben feleslegesen ment el öt perc az életemből a tökéletes spontán kép beállítására.
Tiszteletét tette egyébként Anita is, aki elmagyarázta nekem, hogy miért nem jó teli gyomorra sört inni. Mármint, ahogy elmondta, jónak ugyanolyan jó, csak mégsem tudsz annyit legurítani, mint éhgyomorra.
Pereljen be, akit kihagytam, de most már rátérek arra a részre, mikor különböző ürügyekkel szép lassan elkezdett oszolni a tömeg. A$ korán kelt másnap, Thoma nem tudott volna részegen hazabiciklizni, Scorba már elég részeg volt, Dee pedig ment bulizni. A 'kemény mag', Timi, Riffa, Devo és én csocsóztunk, ami egy nagyon jó játék, kivéve ha valakinek el kell viselnie engem közben. Riffa próbálta elhitetni magával, hogy a bénázásommal csak a könnyű győzelem hitébe akarom ringatni az ellent, hogy aztán meglepetésszerűen alázzuk meg őket, majd a negyedik játszma után rájött, hogy én bizony tényleg ilyen szarul játszom. Gondolom kitaláltátok, nem volt ötödik menet.
Legyetek tekintettel másokra és Ti se kapcsoljátok be a biztonsági övet! Családapák és egyedülálló anyák százai vesztik el állásukat, mert nincs kinek a beleit összeszedni az úttestről.
Indulás előtt még kimentünk egy kicsit hintázni, ami így négy-öt sör után szinte már az extrém sport kategóriába sorolható, aztán megjött a taxi és hazamentünk. Egy kicsit zavart egyébként, hogy nem volt bekötve a sofőr biztonsági öve, de végül annyiban hagytam, neki is kell egy kis izgalom az életébe, ha egy szerencsétlenebb fékezés után ki akar repülni a szélvédőn, szíve joga.
Mozgalmas volt a hétvége, a szombatot és a vasárnapot külön bejegyzésbe írom, különben senki nem veszi a fáradtságot, hogy elolvassa.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
"Üdv néked!
A pontozásod alapján úgy vélem te vagy az a tökéletes EMBER akit
kerstem már olyan,de olyan régóta. Eddig kb. 20 másik emberre akadtam
akit pofátlanul beoltottam, de egyik sem okozott maradandó élményt.
Talán mert ők nem érdemeleték meg. De most végre itt vagy TE. Halandó
lelked és gyarló gondolkodásod egyedülálló. Minden ember azt hiszi hogy
ő, csakis és kizárólag ő az igazán, a legesleg... Aztán ennek fényében
vergődik és végül élete utolsó szakaszában visszatekint eddig lepergett
életére, s ennek okán olthatatlan vágyat érez hogy beleköpjön a tükörbe
mert mindig csak mások hibáit látta meg, s esze ágában sem volt valami
maradandót alkotni. Hogy ha egyszer eltávozik, itthaggyon valamit a
környezetének, vagy az egész világnak. Bizton állíthatom hogy te nem
fogsz itthagyni semmit.
Profilodból minden sugárzik leszámítva az értelmes gondolkodást.
Honnan veszsed hogy nem tisztelem a holtakat? Kevés hozzám hasonló
él a Világon aki ilyen hatalmas mértékben, alázattal hódol a holtak
előtt. (Freddy, Joker_, meg talán Samain) S még páran a világon kiket
sajnos nem ismerek. Előre félek, hogy ha én ilyen kommentet kaptam, mit
adsz nekik. S mindezt azért mert felszines látóköröd és
gondolkodásmódod nem nyer betekintést a sorok közé, egy olyan világba
amyely puszta létezése félelmet kelt.
S végezetül:"Kérlek, próbáld meg tarkónlőni magad."
Ezt te írtad. Én nem kívánom neked, csupán szánlak, vagy még azt
sem. De jobb ha tudod, senki nem kapja meg azt az örömöt hogy én idő
előtt eltávozom erről a síkról, önszántamból, vagy mert eljött az időm.
S ha mégis így történik, garantálom hogy vissza-vissza térek és néhány
felejthetetlen, rémálomba illő élménnyel gazdagítom gyilkosaim életét.
S mikor megérkezem egy-egy látogatásra, a túlvilág sikolyai kísérik
lépteim és egyetlen mondat visszhangját viszi majd a szél: Én, a
kitaszított!! Vagy ha így jobban tetszik I'M FORSAKEN!!!
U.I.: Szállj magadba s nézz köröl mit művelsz. Ember embernek farkasa."
Ezennel hivatalosan is megrettentem földi létem céltalanságától és hiábavalóságától. Ha meghalok, nem marad utánam semmi, néhány tesze-tosza cikket és egy Kita nevű kiskutyát leszámítva. Kóbor dögök és részeg csövesek hugyoznak majd a síromra, aztán mikor a név is lekopott a fejfámról, rámtemetnek egy hatgyerekes családot.
Ajajj, úgy tűnik, csúnyán rábasztam.
Ha kicsit gyakrabban takarítanék a házban/ház körül, rájönnék, hogy a 48-as szám alatt igazi időutazást tehet az ember. (Másrészről, ha nem takarítok, több időm jut alvásra. Nehéz döntésekből áll az élet, na.)
Semmiképp nem mennék el szó nélkül a rendszerváltásbeli időket őrző csempék mellett a fürdőszobában, ha az IKEA nem csinált volna akkora hűhót a retro és a minimáldizájn körül.
Van olyan barom, aki súlyos tízezreket fizet azért, hogy oldschool legyen a fürdője, mi megoldottuk annyival, hogy kb. 10 éve nem cseréltük le a csempét. Lehet, hogy megállt az idő azon a 20 négyzetméteren, mindenesetre az unokatestvéreim által a csap fölé ragasztott moncsicsi-matrica még mindig nem kopott le a helyéről.
Fogkrémes maradt a fuga.
Bár a kertben álló 150 éves kukoricadaráló annyira érdekes, hogy évente kb három-négy telefonhívást fogadunk különféle múzeumoktól (ezt halál komolyan mondom. sic!), régiségek tekintetében még mindig a szobám viszi a prímet. Hiába no, szép egy lak.
Bár a nagymamám dédijétől rám maradt fésülködőasztal itt-ott hajfestékes lett, és a kb ugyanannyi idős fotel sem kultiválta, mikor véletlenül leöntöttem technokollal, asszem' egész jól kijövök a bútoraimmal.
Na mindegy, igazából nem ezt a sok felesleges baromságot akartam leírni, hanem a takarítás terén elért átütő sikereimet. Ezzel a gond csak annyi, hogy igazából az egyik fürdőszoba kisikálásán kívül mást nem nagyon csináltam. Pedig még a cipőm is lefényképeztem, hogy amolyan before-after képekkel dicsekedhessek, aztán elakadtam a before stádiumnál.
Szóval ilyen volt. Kellett nekem esőben cigiért mennem. Nem tudom milyen lesz.
Ti hisztek a cipők öntisztító mechanizmusában? Én nagyon szeretnék.
A lelki szemetes szerepét magamra vállalom, a boxzsákét nem.
Gondolkozz el ezen. Nem kell megosztanod velem, mire jutottál, mert nem érdekel. Köszönöm a részvételt.
Kicsit már kínos volt magamban beszélni a nyílt utcán, úgyhogy inkább blogolok.