Bár a kezemre száradt a vér (az arcomról csak azért nem nyilatkozom, mert nem látom) és nem tudom, mi lesz holnap, sokkal kevésbé tűnök elkeseredettnek vagy aggódónak, mint amennyire a fennálló helyzet megkívánná.
Van egy szál cigim és egy billentyűzetem, nekem ennyi elég a folytatáshoz.
Adsz tüzet?
Kicsit már kínos volt magamban beszélni a nyílt utcán, úgyhogy inkább blogolok.