A blog elköltözött, ezentúl a 

http://violationprocess.wordpress.com

oldalon olvashattok. De hogy minek...o.O

jóreggelt-, jóéjszakát-, de jó, hogy látlak-, ideges vagyok-, most minden jó-, még van időnk-, késésben vagyunk-, elkéstünk-, már nem is érdemes menni-, nem veszem fel, majd visszahív-, felébresztettelek?-, itt nem láthatnak meg-, úgy sem hallatszik ki-, szeretlek-, legszívesebben szétszednélek-, megnyugtató az illatod-, milyen dögös vagy ma is- és csak úgy, mert jó veled szeretkezések.

Szóljatok, ha kihagytam valamit.

... 

Ja igen, az eszkimószex. :]

Bah. Ezt így első felindulásból. Másodikból meg...van munka, van suli, van öröm meg bódottá', van torok- és tüdőgyulladás. Óésmégmennyiminden.

Most pultos vagyok. (Eddig is az voltam, hja.) Katonákat itatok le, katonákat józanítok ki, katonalelkeket ápolok. Egyre kevésbé bízom a honvédségben.  Öten vagyunk pultosok, van három főnökünk, és nagyjából ugyanennyi felügyeleti szervnek kell eleget tenni. Még dolgozunk pl. a dákók új helyén, de eddig nem sikerült megdöntenem az axiómát, miszerint négy cca. másfél méteres fa alkalmatosság a sarokban fér el a legjobban, máshová pedig egyáltalán nem. Na majd meglátjuk. Néha tíz óra munka után kérdés formájában felmerül a megfogalmazódó ötlet, hogy mégis hova kéne dugnom azokat a ***** dákókat, hogy jó legyen az ÁNTSz-nek, de a felvetés igencsak alpári és az ÁNTSz szempontjából nézve csöppet sem higiénikus.

Két hónap alatt megtanultam 84375924 nevet, sztorit, pletykát, lassan úgy érzem, más nem is nagyon fér a fejembe, még szerencse, hogy van lakcímkártyám, így legalább azt le tudom puskázni, hogy hova kell hazamenni. 

Mit nekem gázprobléma. Az iskolánkban vagy eddig sem adtak olyan úri flancolásokra, mint fűtés, ne adj' isten melegvíz, vagy csak arra építenek, hogy a kinti -8 fokhoz képest a benti +9 igazi felüdülés lesz a beérkező diákok számára. Megsúgom, nem az. Végső elkeseredésemben ráültem a radiátorra, hátha, de elérni csak annyit sikerült, hogy rácsmintás lett a seggem. Valaki az osztályból felvetette, hogy üljek vissza másik irányból is, hogy órán amőbázhassanak. Néha kicsit bánom, hogy leszavaztam az ötletet, visszagondolva már majdnem mindegy lett volna. Aznap reggel már 6:15-kor eljutottam arra a pontra, hogy mostmár minden mindegy.

Ígértem egy bejegyzést Misiről is, de azt hiszem, ez soha nem fog összejönni. Kellően tárgyilagosan nem tudok, túlságosan cukorsziruposan meg akarok róla írni. Elégedjetek meg annyival, hogy szeretem. Nem tudom, neki mi a mentsége arra a sok hülyeségre, amit értem/miattam tesz, de még most is itt van nálam, pedig zsíros a hajam, a legótvarabb ruháim hordom (már amikor nem nyakig betakarózva haldoklom az ágyban) és a Kör c. filmalkotás főgonosza hozzám képest két lábon járó szolárium- és Avonreklám. Szóval vagy olyan szar a koleszban, hogy még a Kossuth L. utcai terror is jobb annál, vagy szed valamit. Vagy szeret.

Most hirtelen nem is tudom, melyik. :) 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Till death do us apart.

Nem mernék megesküdni rá, de szerintem arra születni kell, hogy valakivel egyetlenegy tőmondattal érzékeltethesd, hogy "te bizony egy darab szar vagy". Nagyjából húsz órája voltam talpon, idegesített a lila hajam és egyáltalán....azt hiszem, értitek ti is. Nem voltam olyan fizikai- és idegállapotban, hogy a diákmunkás bérnigger  portán ücsörgő fiatalember címeres ökrökön tökéletesre fejlesztett  blazírt higgadtsága lyukat ütött volna az önérzetemen. Az önérzetemnek...nos, annak már kb. 16 éves korom óta mindegy. 

Legszívesebben az arcába másztam volna, hogy addig csapkodhassam a fejét a tökéletesre polírozott asztalon, amíg le nem hívja nekem azt, akire szükségem volt. Van egy gondosan elcsomagolt kis listám, amin egy unalmas történelemóra alatt a legkellemetlenebb halálnemeket soroltam fel. Amint hazaértem, rögtön kiegészítettem: "Itt nyugszik K. Orsolya, golyóstollával hasba szúrta egy túlbuzgó egyetemista". Ennyire csak nem haragudhat rám senki ott fenn, de azért nem árt óvatosnak lenni. 

Elbasztam a hajam, az tény. Most lila. Félig-meddig. (Ha rákérdezel, megütlek.) A környezetem reakcióját viszont még én is túlzásnak tartom. Hajlandó vagyok szemet hunyni a tény fölött, miszerint olyan emberektől kapok vállveregetést a fasza séróm miatt, akiknek a puszta látványa is röhögésre késztet, viszont a kék kabátos néni kikészített. Minden reggel együtt utazunk a buszon, néha még beszélgetünk is, még ritkábban mosolygok is hozzá. Aztán meglátott az új hajkölteménnyel és úgy nézett rám, mintha épp azt állapította volna meg magában, hogy nocsak, a konszolidált vidéki büszkeség virsliből és sramliból felépített jellem utolsó bástyáját is kikezdte az idő. Nagyon neki volt keseredve szegény, még a telefontársaságot is elfelejtette szidni. Vagy úgy gondolta, hogy most már kár belém.

Lehet, hogy tényleg az, na de könyörgöm, egy kis színváltozás miatt senki ne mondjon ilyen baromságot. Igazából nem is erről a sok hülyeségről akartam írni, de valahogy írás közben sosem oda lyukadok ki, ahova eredetileg akartam. Valahogy mindig balul üt ki.

Legyintettem egyet és megvontam a vállam, aztán eszembe jutott, hogy az itt nem látszik.

Két hónapja lementem a térképről. Tegye fel a kezét, akinek eszébe jutottam.

Végül is, ha csak engem érdekel, mi történik velem, miért venném a fáradtságot, hogy logikusan írjam le, nem?

-Jó napot kívánok, K. O. vagyok a psyma hungary piackutató intézettől.

-Psyma hungary?!Akassza fel magát!

- Higgye el uram, megfordult már a fejemben.

Nem szeretek telefonban szakítani, viszont életemben először mondtam (és őszintén) valakinek, hogy maradjunk barátok.

Nagy Magyarország. Még így is. 

Két újabb címke. Rájöttem, hogy a Gundelben annyira kaotikusan oldják meg a szalagavatót és a rendezvény kapcsán felmerülő problémákat, hogy ezt nem lehet elbagatellizálni, csak úgy a mindennapok címke alá sorakoztatva.

Először is, a szalagavatót a mikulás hozza (vagy a télapó, ahogy tetszik). Tizenhárom, azaz 13 osztály lesz jelen, az új igazgatónk addig képes beszélni, míg ki nem szárad a tüdeje és a tudomány jelenlegi álláspontja szerint az összes osztály fog táncolni, sőt, lesz évfolyamkeringő is.

Megdöglünk mind.

Az iskola és a diákok pereputtyának méreteiből adódóan fejenként öt jegyet szabott ki az igazgatóság, ami pont elég a családomra, Viktorra és még egyvalakire. Tehát akárkit is hívtam meg, ráparancsoltam, hogy "az urad hagyd otthon, majd az afterpartyn becsatlakozik". (Lassan kéne már küldözgetni a meghívókat is, mert a végén senki nem fog ráérni.)

Osztálytánc nincs, kosztüm nincs, blúz nincs.

Megdöglünk mind.

Na, ez volt a szalagavató fele.

A másik meg az, hogy vegyetek Nádudvari Reggelizőcsomagot. Kurvajó.

Egy mikrózható, fagyasztható dobozkában összeraktak két kenőmájast, egy csomag kőrözöttet (Körített túró háziasan fantázianéven fut) és egy kis teavajat. HmmmMMMmnyam.

Nem szeretem a kőrözöttet, de ezt kiskanállal ettem magában, a kenőmájast eddig is imádtam, de most mégjobban, a teavaj meg nem több és nem kevesebb annál, mint amit elvár tőle az ember.

Mindezt kb.400 forintért. Yummy.

Ismét eljött az ideje, hogy hazaérve fél kiló kormot fújjak ki az orromból, a seggem hozzáragadjon a sárga busz ülésének huzatához, reggelente az ellenőr keltsen és napról-napra fondorlatosabb halálnemekkel álljak elő - elkezdődött az iskola.

Fájdalmasan rövid volt ez a nyár, az utolsó hétvégét még Viktornál töltöttem vidéken (igen, még vidékebben), ahol pénteken közös lerészegedéssel fogadott a családba Gergő és Zsani.  Főzőcskéztem is a számítógéppel bajlódó uramra, a végeredmény zöldséges pirított tészta és tejszínes-fehérboros-tárkonyos pulykamell lett. A madarak csiripeltek, a kiskutyák édesek, minden tökéletes volt.

Namármost, nosztalgia off, a szomorú valóság az, hogy minket bizony csúnyán átbasztak.

Lelécelt a két angol- és a szállodaismeret tanárunk. Az egyik angoltanárnő távozásának okával már tavaly tisztában voltunk (jön a baba), a másik, akinek a munkássága mindent összevetve sem ért egy kalap szart sem, arra sem vette a fáradtságot, hogy legalább egy iwiw-es körpm keretein belül adja a tudtunkra, hogy bizony leszophatjuk.

A prímet mindenesetre V. Péter tanár úr viszi, aki augusztus 27-én, valamivel dél után küldött egy e-mailt (!) a tagozatvezetőnek, hogy vidékre költözik, ezzel ránk hagyva a kismillió feleslegesen elkészített prezentációt és 2323 oldalnyi összefüggéstelen, tömény és száraz anyagrészt, amelyek között a mai napig nem látjuk az összefüggést (soha nem is fogjuk, haljak meg).

Szóval amilyen svunggal robbant be hozzánk év elején, a megbízhatóság és precizitás igéjét hirdetve köztünk, oktalan barmok között, ugyanakkora lendülettel intette be a lehető legnagyobbat az érettségi évében. 

Erre bizony csúnyán rábasztunk. Van rá egy üveg vodkám, hogy már ma délután mindenki veszett iramban kezd kérvényt fogalmazni a szállodaismeret fakt leadására, örülhetünk, ha középszinten meg tudjuk majd csinálni...

A raccsoló protkós banyának meg a bajuszos vén buznyáknak innen üzenem, hogy bizony tevefaszt a seggükbe. Nagyot.

El lehet ám ezt viccelni így is, de az igazság az, hogy dühös vagyok, elkeseredett és kétségbeesett.

Kifejezetten jó érzés, hogy nem volt halálközeli élményem augusztus 20-án. 

A délelőtti órákban indultunk el otthonról, hogy aztán Siófok előtt álljunk annyi ideig a dugóban, mint amennyi időt odáig vezetéssel töltöttünk. Leküzdöttük az akadályokat, találtunk parkolóhelyet és igazi NDK-s turisták módjára telepedtünk le a kék-fehér hűtőtáska mellé barnulni.

Ha nem Havas Henrik Kurvaélet c. könyvét olvasgattam volna, talán kevesebben néznek meg. A szabad strand fogalma egyébként itt nagyot nőtt a szememben, idén voltam életemben először a Balatonon...hát, nem erre számítottam. Tiszta és rendezett volt minden, egész mélyre lehetett látni a vízben, nem habzott, nem nyaldosták vízi hullák fürtjei a bokám, egyszóval egész kellemesen telt az idő. Egy valami viszont nagyon szúrta a szemem - és erről nem a strand gondozói tehetnek -, mégpedig az, hogy rettenetesen sok elhízott gyereket láttunk, alig lehettek többek öt-hat évesnél és máris rémesen kövérek voltak. Az ilyen szülőtől elvenném a gyerekét, nem lehet igaz, hogy nem képesek odafigyelni rá, hogy a csemetéjük hét éves korukra ne haladja meg a hetven kilót. Úgy látszik, ez az én vesszőparipám, mert komolyan fel tudok háborodni, ha ilyet látok.

Persze nem csak fürdeni és társadalmi kérdéseken töprengeni mentünk a tópartra, jó előre tervbe vettük, hogy meglátogatjuk a Diner M amerikai éttermet. A kínálat javarészt hamburgerekből és hotdogból áll, az ott töltött idő nagyjából elég volt a vásárlói igények felmérésére, az összetettebb fogások csöndben sírdogáltak a konyhán, amiért senki nem viszi őket. Na de arra a hamburgerre azért kitérek. Három ujjnyi vastagságú húspogácsa, darált, de nem pépesített, finoman fűszerezett húsból, friss zöldségek, finom szósz. Ja igen, az ár tartalmazza a köretet is (isteni sült krumpli).

Van honlapjuk is, ehun e, látogassátok serényen, és ki ne hagyjátok, ha Siófokon jártok.

Más:

pár napja megjöttek a kacsáim. Hármat* már el is készítettem, sőt, ha pironkodva is, de vandálkodtunk egyet a siófoki szelektív hulladékgyűjtő-szigeten, annyi legyen a becsületünkre írva, hogy oda ragasztottunk, ahonnan könnyű leszedni a nem kívánatos matricát. A tett színhelyén készült képet majd beküldöm a Free Range Duck Projectes srácnak, hogy kapjak ajándék kitűzőt. (:

Kicsit meglepődtem, mikor egy két bekezdésből álló cikk után záporoztak a pm-ek, hogy hajj, oda a becsület, már én is lopok-csalok-hazudok, mert biztos nem kaptam semmiféle attack packet, csak már rajtam volt a szófosás és nem tudtam miről írni. Anyátok, azt :).

*isten bocsássa meg, csak kettőt. a harmadikat Vik, bár a mai napig nem értem, hogy lehet büszke arra a tróger pank kacsára, amelyiknek még a bakancsa is lapos. :]

Mostantól ilyen címke is van. Ahogy a nagy postirtás korszaka után ismét szaporodnak a bejegyzések, úgy kerülnek elő a hülyébbnél hülyébb google találatok. Íme top10:

#1 porn

#2 ribanc

#3 szar

#4 ez meg az

#5 bignaturals

#6 a "mostban kell lenni

#7 "cruel to be kind" magyarul

#8 hotelberufsfachschülern

#9 kurva feleség

#10 MODELL TIMI

most már jegesmedve-blog is

A találatok alapján bárki arra a következtetésre juthat, hogy a blogom fő profilja a dugás, amit kiegészítettem egy fordítógéppel, házassági tanácsadással (lásd: kurva feleség), hozzápakoltam néhány modellképet TIMI-ről és itt-ott elcsépelt közhelyekkel traktálom a nagyérdeműt. Mindez persze annyira borzalmasan kiveteleztetett, hogy a "szar" szót beütve a google kapásból "Jó napom van"-ra kapcsol és ide irányít minden felhasználót.

Ha komolyabban belegondolok, ez nem is áll távol az valóságtól.

Az viszont aranyos, hogy a legtöbb látogatót mégiscsak a love(295), szeretkezés(44) és beauty (20) kifejezések hozták, szóval a kita.freeblog.hu most már hivatalosan is szerelemblog (:

Az utóbbi x napban én főzök kis családomra. Az első néhány napban még megmondták, hogy mit és hogyan, azt hiszem, egyedül a sertéspörkölt készült el terv szerint, a többi étel még véletlenül sem hasonlított az általuk kért kajákra.

Úgy tűnik, nem bánják különösebben, most már csak azt szabják meg, mennyit költhetek, egyébként teljesen szabad kezet kaptam. (Még szerencse, a halálnak van kedve zöldborsófőzeléket készíteni fasírttal. Inkább sk. pácolt sült karajt készítettem steakburgonyával, nagyobb sikert aratott, mint a menzakoszt. Na azóta készítek azt, amit én akarok.)

Ma csípős csirke lesz a menü, fűszervajas rizzsel. 
Jövő héten letesztelem rajtuk a spenótos-husis tésztát, amit még Judit és Orsi készített egyszer az albiban, remélem jól sikerül majd, olyat még nem főztem soha.